Ebben az élénk ábrázolásban a néző azonnal elragadtatja a színek és formák lenyűgöző kontrasztja, amely megtestesíti egy nyugodt kertjelenet lényegét. Két magas, elegáns agapanthus virág emelkedik a színpadon, ívelt száruk közelíttel füle közelíteni veszít, míg finoman virágzó lila virágfürtök robbannak az életből van arányosan felnőni bányásznak, megoxygeneli a figyelmet. Az üde zöld növények, amelyek széles ecsetvonásokkal vannak festve, életet adnak a kompozíciónak, mintha majdnem már életben voltak ebben az élénk környezetben. Mintha Monet egyetlen ecsetvonással megállította volna az időt; a virágok elegánsan ívelnek a békés mélyvízi levelek felett a pasztell színek alatt.

Ahogy mélyebbre jut a festményben, észreveszi, hogyan ragyog a vízfelszín lágy tükröződésekben; az arany és zöld színek közötti pillantások keverednek a leveles bőven, varázslatos fénytáncot idézve. Ez a természeti pillanat nem csupán egy megfigyelés, hanem egy érzelmi élmény; érezni fogja a nyugalmat és örömöt, szinte meditációs állapotba sodorva a nézőt. Monet elemeinek elrendezése mestermű; a virágok működnek, mint a fókuszpont, természetesen irányítva a néző tekintetét a művön keresztül, míg a körüli színek és textúrák szintén vonzóak, együtt rezgőbbek az impresszionista szellemmel. Amikor ezt a művészeti alkotást fontolgatja, vonzó szépsége visszamarad a levegőben, emlékeztetve a gazdag kertekben töltött nyári napokra.