Egy puha háttérben három gránátalma nyugszik egy nyugodt elrendezésben, a texturált héjak a gyengéd fényben ragyognak. Az expozíciós gyümölcs élénk vöröse robban ki a földszínű burkolatból, szinte arra hívva a nézőt, hogy nyújtsa ki a kezét, és kóstolja meg a benne rejlő édességet. Minden egyes ecsetvonással a művész megragadja e gyümölcsök belsejében rejlő pulzáló életet, mintha titkokat rejtegetnének, amelyek felfedezésre várnak; a mély vörös árnyalatok szépen kontrasztálnak a finom csillogásokkal, egy árnyékok és fények táncát teremtve, amely felébreszti a képzeletet. Ez nem csupán egy gránátalma ábrázolása – ez az élet ünneplése legélénkebb formájában.

A festő tökéletes mesterséget mutat be az impresszionista technikákból, lágy ecsetvonásokat és élénk színeket vegyítve, amelyek meleg és intimitás érzését keltik. Hogyan verődnek vissza a fények a sima felületeken, és hogy a ruha finom redői hogyan járulnak hozzá a jelenet nyugalmához – minden elem gyönyörűen egyesül. A festményben van egy nosztalgikus minőség, amely felidézi az asztal körül megosztott örömnyilvános pillanatait. Nem csak a szépséget ragadja meg, hanem egy érzést is – az élet múlandóságát és a természet bőségéből származó egyszerű, de mély örömöt. Ez a darab, amely a 20. század elején gyökerezik, időtlen vonzerővel bír, megörökítve egyaránt a finomságot és a bőségét a csendélet műfajának.