Ez a műalkotás egy fenséges oroszlánt ábrázol, aki egy nagy sziklán állva figyeli a területét királyi tartással. Az oroszlán izmos teste és szőrének jellegzetes vonalai lenyűgöző részletességgel lettek ábrázolva, ami a művész valósághű állati anatómiai tudását bizonyítja. A háttér egy lágy, széles táj, ahol a sima dombok a távolban elhalványulnak, megnyugtató zöld és kék színekben festve, amelyek békés, de éber légkört idéznek. A felhős égbolt mélységet ad, ami egy csendes napot sugall a vadonban. Az oroszlán, a gondos testtartásával és éber arcszínével, megtestesíti az erőt és az éberséget, és a nézőben csodálatot kelt.

A fény és árnyék kölcsönhatása kiemeli az oroszlán jellemzőit és hangsúlyozza azt a durva textúrát, amin áll. Ez a részletekre való figyelem magához vonz bennünket, és helyet ad egy kapcsolat kiépítésére e birodalmi lényel. A színpalettát a meleg tónusok határozzák meg az oroszlán szőrében a táj hűvösebb tónusaival szemben, élénk kontrasztot teremtve, ami érzelmi súlyt ad a jelenetnek. A történelmi kontextus, különösen a 19. században, a természet és a vadon élő állatok iránti vonzalmat tükrözi; ez a Gérôme munkáiban is gyakori téma. Az állatok ilyen hiteles ábrázolásának képessége a technikai tudását és a természet iránti tiszteletét is megmutatja a korszakban.