Ebben a élénk és kifejező Emmental-ábrázolásban a művész elkapja azokat a hullámzó tájakat, amelyek vibráló színekkel szőtte, és amelyek úgy tűnik, hogy táncolnak a vásznon. A sima dombok, mély zöldekkel és csillogó sárgákkal ábrázolva, egy áramló mozgás érzését közvetítik, amely meghívja a nézőt, hogy barangoljon ezen a pásztori paradicsomban; olyan, mintha a jelenet élne, a természet szívverésével pulzál. Kis házcsoportok bújnak ki a zöldből, vidám színeik kiemelik a tájat, fokozva annak báját.

A ecsetvonás vastag és élénk, a festékrétegek úgy vannak felhordva, hogy szinte tapintható minőséget hozzanak létre, lehetővé téve, hogy a néző érezze a föld lényegét a lába alatt. A festmény érzelmi hatása mély; nyugalmat kelti, de egyúttal élő energiát is közvetít. Történelmileg ez a munka egy háború utáni korszakban született, ami egy megújult természet- és egyszerűbb időkre való értékelést tükröz. A művész innovatív technikáinak tanúbizonysága, jelentős nyomot hagyva a tájfestés fejlődésében – egy szép ünnepe a mindennapok szép részének.