Ez a műalkotás a vidéki élet derűs, szinte idilli képét idézi fel. A jelenet lágy, finom színekben fürdik; a tompa kékek, zöldek és barnák a nyugalom érzetét keltik. A kompozíció egyszerű, de hatékony; átvezeti a szemet a képen, a bal oldali alakoktól a jobb oldali házig, majd vissza. Békét, csendes örömöt érzek a mindennapi tevékenységekben.

A festés stílusa önmagában is jellegzetes, a hagyományos kínai tus- és akvarellfestészetet idézi, de játékosabb, modernebb beütéssel. Az ecsetvonások lazának és kifejezőnek tűnnek, de képesek megragadni az egyes alakok és tárgyak lényegét. A vonalak használata különösen figyelemre méltó; a formákat egy olyan egyszerűséggel határozza meg, ami egyszerre elegáns és bájos. Szinte hallani a levelek susogását, a víz finom csobbanását a parton, és a játszó gyerekek halk hangjait.