Ez a festmény egy nyugodt vidéki jelenetet ragad meg, amelyet lágy, természetes fény áraszt el. Egy csoport alak, valószínűleg gazdák vagy falusiak, a napsütötte mező közepén gyűlik össze, alakjaikat finom, töredezett ecsetvonások formázzák, melyek mozgást és melegséget sugároznak. Az előtérben egy magányos gyermek ül ritkás növények között, amely erős kontrasztot alkot a háttérben összegyűlt csoporttal. A háttér egy ködös horizontba olvad, ahol fák és szénakazlak láthatók, utalva a vidéki táj végtelenségére és nyugalmára.

A művész technikája az impresszionizmus hatását tükrözi, élénk, töredezett ecsetvonásokkal teremti meg a ragyogó légkört. A paletta meleg földszíneket dominál — okker, zöld és kék árnyalatokat —, amelyek a késő nyár vagy kora ősz békéjét idézik fel. A kompozíció arra invitálja a nézőt, hogy érezze a lágy szellőt és az aranyfényes napsütést, nosztalgiát és egyszerűséget ébresztve, amely a vidéki élethez kötődik. A festmény gyönyörű tisztelgés a vidéki munka előtt, megörökítve a pihenés és a közösség pillanatát az aratás idején.