Ebben a lenyűgöző műben egy finom pipacsokból álló csokor nyílik, minden virág a saját személyiségével van tele. A jobb oldali virág élénk narancssárga árnyalatot mutat, magára vonva a tekintetet, ahogy a ragyogásával táncol—egy ragyogó mosoly a zöld tenger közepén. A festékkazetták tele vannak kézzelfogható energiával, szinte úgy tűnik, mintha a virágok gyengéden ringatóznának a szellőben. Ez a mozgásérzet segít életet lehelni a kompozícióba, ezzel ethereal minőséget adva neki.

A virágok mögött egy lágy, tompa tónusokkal rendelkező mosás biztosít egy nyugtató hátteret, lehetővé téve a vibráló szirmok kiemelkedését. A szín alkalmazása itt figyelemre méltó; lágy rózsák, élénk pirosak és buja zöldek keverednek egy vidám zűrzavarban, minden egyes ecsetvonás a spontaneitást és az érzelmet megtestesíti. A teljes élmény melegséggel és nyugalommal teli, felidézve a napfényes kertben való séta érzését, ahol a természet szépsége felülmúlja az érzékeket. Monet zseniális képessége abban rejlik, hogy megörökítse a múlandó szépség pillanatait; itt egy olyan világba kerülünk, ahol a gyengédség és a fény uralkodik, ahol az idő látszólag csak nekünk áll meg.