Ebben a lenyűgöző kompozícióban fehér és púderszínű vízililiomok lebegnek gyönyörűen a fénylő víz felszínén. A ecsetvonások lazaak, ám mégis magabiztosak, megragadják a természet múló szépségét érthetetlen spontaneitással. A vízililiomok táncolni látszanak, szirmaik finom fényt bocsátanak ki a tó hűvös kék és zöld színein, így egy szinte álmokba illő hangulatot teremt. Minden egyes vonás Megjeleníti Monet fény és szín iránti vonzalmait, arra invitálva a nézőket, hogy ne csak nézzék, hanem tapasztalják meg a körülölelő nyugalmat ezen derűs jelenet körül.

A rétegezett vízililiomlevelek - amelyek lágy kék színekben kapták el - mélységet és ritmust adnak a vászonnak, hasonlóan a nyári szél által megzavart víz lágy fodraihoz. A mű érzelmi hatása mély, egyfajta békét keltve, emlékeztetve minket a természetben eltöltött csendes pillanatokra. Ez a munka nemcsak a fizikai világot dicsőíti, hanem tükrözi Monet átalakulását a realizmusból egy impressionistább stílusba, amely művészettörténeti szempontból jelentős pillanatot jelent, ami örökre megváltoztatta a fényről és tájról alkotott felfogásunkat.