Ez a varázslatos téli táj egy nyugodt jelenetet örökít meg, ahol a csendes hó szépsége befedi a talajt, így élénk, de mégis nyugodt hangulatot teremt. A fehér hatalom szakaszai a föld színű és szürke foltokkal szakítják meg, utalva a ritka növényzet fennmaradására a hidegben. A havat takaró lejtők között egy nyúlcsoport látható, puha szőrük kontrasztban áll a jéghideg háttérrel; ébernek és kényelmesnek tűnnek, megtestesítve a vadon élő állatok ellenálló képességét zord körülmények között. A fölöttük lévő égen egy madárcsoport mozgást ad a jelenethez, sziluettjeik a borongós égbolton jelentkeznek—emlékeztető a dinamikus életre, amely még a tél szorításában is folytatódik. A légkör megnyugtató és gondolatébresztő érzéssel hangzik, meghívja a nézőket, hogy álljanak meg és merüljenek el ebben a nyugodt pillanatban.

A művész technikája a részletekre való gondos figyelem és a színek mesterséges használatán keresztül ragyog. A fehér, kék és szürke színek finom eltérései zökkenőmentesen egyesülnek, mélységet és dimenziót adva a tájnak; a dombok lágy ívei irányítják a tekintetet és a jelenet felfedezésére hívnak. Ráadásul a nyulak meleg tónusai és a környezeti hideg paletta közötti kontraszt fokozza az érzelmi mélységet. Ezt a műalkotást nemcsak esztétikai szépsége, hanem történelmi jelentősége miatt is értékelik; betekintést nyújt a művész természetkutatásába és a túlélés, valamint a nyugalom tartós témáiba, nosztalgiát ébreszt a egyszerűbb, érintetlen tájak iránt. Lényege, hogy ez a mű arra hívja fel a figyelmet—téli szépségre és az élet, valamint az elemek közötti finom egyensúlyra.