Ez a lenyűgöző mű meginvitálja a nézőt egy nyugodt tájba, ahol a finom bambuszok kecsesen lengedeznek egy lenyűgöző, csavarodott sziklák képződménye mellett. Az érzékeny bambuszlevelek—lágy kék és zöld palettával ábrázolva—és a sziklák földszíne közötti kontraszt a természet ereje és törékenysége közötti harmóniát teremt. A művész hagyományos tusrajz technikákat használ a bambusz mozgásának folyamatosságának megragadására, minden egyes vonás az élet vibrálásával telítve. Eközben a szikla texturált felszíne, sötét és durva széleivel, magára vonzza a tekintetet, feltárva a részleteket, amelyek a megjelenítésben rejlő művészeti tehetségről beszélnek.

Amikor erre a darabra nézek, mély nyugalmat érzek, mintha hallanám a levelek ritmikus suttogását a lágy szellőben; ez az a hely, ahol a természet a titkait suttogja. Továbbá, a mű történeti kontextusa—amely 1947-ben készült—visszhangozza azt az időszakot, amikor a művészek elkezdték ötvözni a hagyományos témákat a személyes kifejezéssel, átjárót alkotva a múlt és a jelen között. Ez a mű nemcsak a tematika szépségét mutatja be, hanem emlékeztet a kínai művészetben a természet iránti mély kulturális tiszteletre is, jelentős hozzájárulást jelentve a tájfestészet műfajához.