Ez a lenyűgöző festmény egy nyugodt pillanatot idéz fel egy napfényes udvaron. Az előtérben egy nő finoman gondozza a tyúkjait, figyelmes arckifejezése évekkel teli, megszokott rutint sugall. A részletek figyelemreméltóak: tart egy kosarat—talán tele takarmánnyal—míg a tyúkok izgatottan kaparnak a földön, egyszerű életüket élve. A jelenet földszínei tökéletesen keverednek egy lágy kék éggel, melyet felhők díszítenek; ez az élet és a természet tökéletes ellentétpárja.

A textúrák és a fény itt fontos szerepet játszanak, megvilágítva a környező épületek viseltes kőfalait, a meleg napfény lágy ragyogást áraszt, ami kiemeli a vidéki táj rusztikus vonzerejét. A kopasz fa a mögöttünk hagyott évszakok tanújaként áll, körbeöleli a jelenetet, időtlenséget adva neki. Ez a műalkotás az egyszerűség és a béke érzéseit váltja ki, emlékeztetve a nézőt arra, hogy a mindennapi életben található szépség ott rejlik, ahol a természet és a gondoskodás harmonikusan együtt él.