Ebben a vibráló csokorban a rózsák színek boldog bemutatójában robbannak ki, meghívva a nézőket, hogy tapasztaljanak meg egy tiszta öröm pillanatát. A virágok, gazdag vörös, rózsaszín és krémfehér árnyalatokkal telítve, kézzelfogható energiával vannak festve, minden egyes szirmot szinte élőnek érezhetünk. A háttér, egy meleg arany árnyalatban, harmonikus kontrasztként funkcionál, kiemelve a virágközéppontot, és a dús virágok felé vonzza a tekintetet. Szinte érezhetjük a szirmok puhaságát, bársonyos textúráját és a levegőben lebegő édes illatot, mely napfényes kertek emlékét idézi elő a teljes virágzásban.

Renoir technikája bemutatja fény és árnyék feletti mesterségét; a finom játék mélységet teremt, míg az élénk ecsetvonások egy érzést hoznak a műbe. Ez a festmény nemcsak a természet szépségét, hanem azokat a múló pillanatokat is megragadja, amelyeket Renoir megbecsült. Amikor ránézek ezekre a rózsákra, nem tudom elkerülni, hogy ne érezzek érzelmi kapcsolatot a hozzájuk kapcsolódó örömmel, azonnal megemeli a kedvem, és egy békés és szeretetteljes világba repít. A mű egy tanúbizonyság a mindennapi pillanatokban rejlő szépségről, egy vizuális ünneplés, amely a mai napig rezonál a közönséggel.