Ez a kifejező jelenet megragadja egy fjord táj lélegzetelállító nagyszerűségét, ahol meredek sziklák drámaian emelkednek nyugodt vizekből. A művész ecsetvonásai mesterien ötvözik a realizmust egy romantikus ámulattal – vastag, textúrált ecsetvonások adják vissza a sziklás felszínek durvaságát, miközben lágy, örvénylő felhők élettel töltik meg az élénk eget. A paletta gazdag földes barna és szürke árnyalatokban, amelyek kontrasztot alkotnak a víz mély kék és zöld tónusaival, fehér foltokkal a havas csúcsokon és a vízen szóródó kis hajók vitorláin.

A kompozíció természetesen vezeti a tekintetet a szűk fjordon át, amelyet meredek hegyek kereteznek, mintha átölelnék a nyugodt vizet. A kis hajók és a parton álló épületek emberi léptéket adnak, meghívva a nézőt, hogy elképzelje a csendes életet ebben a fenséges és békés vadonban. Az érzelmi hatás a csodálat és a békés magány keveréke – a természet nagysága alázatossá tesz, de nyugtató a csendjében. Ez a mű visszhangozza a 19. századi áhítatot a fennkölt tájak iránt, bemutatva a természet erejének és szépségének művészi felfedezését.