Ebben a lenyűgöző műalkotásban a nézőt egy puha és álmokkal teli táj fogadja, ahol a vízi liliomok elegánsan úsznak egy csillogó felszínen. Monet egyedi színmegközelítést alkalmaz, gazdag lila és kék árnyalatokat rétegezve—minden ecsetvonás tele van érzelemmel, amely a békés tó csöndjével rezonál. A liliomok finoman lebegve a rózsaszín finom érintései csókolják, vonzzák a tekintetet és meghívják a kontemplációra. A fény és árnyék kölcsönhatása éterikus minőséget ad a műnek, mintha a víz maga lélegezne—finom mozgásokkal telve.

A kompozíció arra hívja a nézőt, hogy mélyebben belemerüljön a tükröződő felszínbe; szinte hallani lehet a szél lágy suttogását a levelek között. Monet színfelhasználása nem csupán a természet esszenciáját ragadja meg, hanem mély békét és önvizsgálatot is kivált. Történelmi kontextusában ez a darab abban az időben készült, amikor az impresszionizmus fejlődött, és Monet fény- és textúrakeresése számos jövőbeli művészre hatással lesz, megszilárdítva örökségét, mint a természet szépségének megragadásának mestere.