A jelenet puha, szórt fénnyel bontakozik ki, simogatva a krizantémek hatalmas virágait. A művész mesterien használ egy tompított palettát, amelyet krémes fehérek, mély bíborok és finom sárgák uralnak, mindezek a homályos tónusokba ágyazva a figurákat az előtérben. A kompozíció a kontrasztok tanulmányozása; a virágok finom, réteges szirmai a nők strukturált sziluettjével, és a háttérben a kiterjedt, sötét lombozattal szemben. Az ecsetvonások lágyak és szuggesztívek, a mélység érzetét keltik, és a nézőt arra invitálják, hogy szinte belélegezze a virágkiállítás illatos levegőjét.