A festmény azonnal a rusztikus nyugalom érzetét kelti; egy mindennapi életjelenet, amely egy finoman folyó folyó mellett bontakozik ki. Két szerény lakás, melyek teteje a szalma vagy a durva csempék textúráját sugallja, a buja zöldbe ágyazva, a természethez közeli életre utalva. Az ecsetvonások táncolnak a vásznon, élénk, szinte csillogó minőséget kölcsönözve a lombozatnak, mintha egy enyhe szellő folyamatosan suttogna a leveleknek.

A folyó partján figurák – talán mosónők, ahogy a cím is sugallja – lehajolva, mindennapi feladataikat végzik. Formájuk egyszerűsített, de céltudatossággal telített. Maga a víz, folyékony, texturált vonásokkal ábrázolva, az ég tompa tónusait tükrözi, ami gyönyörűen ellentétes a föld és az épületek melegebb tónusaival. Nyugalom uralkodik, amelyet a fák között átszűrődő fény és árnyék finom játéka hangsúlyoz.