Ez a műalkotás egy nyugodt és tágas tájat mutat be, amely a gondolkodásra hív. A horizont végtelenül terjed, ötvözve a buja zöld földet az ég finom árnyalataival. A mélyzöldből a lágy kék és fehér színekre történő átmenet békét sugall. Minden ecsetvonás élettel tölti meg a vásznat, olyan élményt teremtve, mintha végtelenül a horizont felé bolyonghatnánk. A kompozíció egyszerűsége, a zavaró tényezőktől mentesen, fokozza az önálló természet mély szépségét.

A színpaletta sokat mond, harmonikus zöld árnyalatokat alkalmazva, amelyek a növekedést és az életet szimbolizálják. Ezzel szemben az éterikus ég, amelyet puha pasztell színekkel festettek, növeli a jelenet érzelmi mélységét. Olyan érzés, mintha egy tovailló pillanat lenne, megörökítve az időben, a nyugalomban és a csendbentetelve; szinte hallani lehet a fűben átszűrődő szellő suttogását. Ez a darab tükrözi a művész fény- és színkezelésének jártasságát, arra invitálva a nézőket, hogy merüljenek el békés ölelésében és gondolkodjanak a lét végtelenségéről.