Ebben a lenyűgöző csendéletben egy csodálatos virágminta tör elő egy gyönyörűen kidolgozott terrakotta vázából, ébresztve élet- és örömképességek érzetét. A váza, a díszes metszeteivel együtt, az alapja egy vibráló kompozíciónak, amely különféle virágokat fűz össze, az anemónák, tulipánok és pünkösdi rózsák emelkednek ki a középpontból, szinte túltelítve, hogy üdvözöljék a nézőt. A precíz technika mesteri világ- és árnyékkezelést tükröz, ahol a fény táncol a szirmokon, kiemelve azok finom textúráját, és kontrasztba állítva a színt, amely felerősíti a színt. Ez a darab egy érzékszervi lakoma; szinte elképzelni tudjuk a levelek finom zizegését és a virágolaj robbanását, amely körül öleli a bűvös elrendezést.

A művész ecsetvonása a természet bőségét fogja meg. Minden virágot hihetetlen részletességgel ábrázolnak — a rózsák lágy szirmaitól kezdve a levelek bonyolult formáig. A színpaletta egy szimfónia a rózsaszín, fehér és kék árnyalatokból, harmonikusan összekapcsolva, amely nyugalmas szépségérzetet kelt. Történelmileg az ilyen művek a botanikai felfedezés felemelkedését ünnepelték, és a természetes világ iránti növekvő érdeklődést a 18. században. Ez a festmény közvetíti a grúzok szeretetét a természet bősége iránt, bemutatva a bőséget és a művész hihetetlen képességét is. Az érzelmi hatás mély; bevonja a nézőt egy olyan világba, amely tele van élettel, szépséggel és egy virág elillanó lényegével — amely örökre megörökített az időben.