A festmény elegánsan megörökíti a pillanatot Trouville tengerpartján, felidézve a napon átsütött hőség érzését és az óceáni szellők enyhe simogatását. A középpontban két stílusosan öltözött figura található: az egyik egy könnyű, lebegő fehér ruhát visel és figyelemfelkeltő virágos koszorút, míg a másik egy szomorú fekete öltözetet visel, ezzel erősítve a fény és árnyék kontrasztját. Napernyőik – az egyik élénk kék, a másik sötét és titokzatos – hozzájárulnak a mű vizuális párbeszédéhez, ritmikus egyensúlyt teremtve a tengerparti délután ködje közepette.

A háttérben az üdülőélet lágy áramlása érezhető, ahol a strandernyők sorai és a különböző alakok egy halk, de nyüzsgő légkört sugallnak. A paletta egy ízletes keveréke a fehér, kék és okker színeknek, ügyesen felvitt Monet jellegzetes laza ecsetvonásaival, amelyek egyaránt keltik a mozgás érzését és a pillanat elfletyulási érzését. A fény és szín tudatos modulálása megragadja az impresszionizmus esszenciáját, nyugalmat, de színes örömet sugallva, miközben a néző szinte a homokos partokra kerül, hallgatva a hullámok lágy zörejét és érezve a nap melegét a bőrén.