Ebben az intím csendéletben egy üveg, tele barackkal, áll egy tompa háttér előtt, lehetővé téve a gyümölcs élénk színeinek, hogy középpontba kerüljenek. Az üveg elkapja a napfényt, megvilágítva az ólomszínű barackokat körülvevő borostyánsárga szirupot, kiemelve aranysárga és lágy rózsaszín tónusait. Minden barack úgy tűnik, mintha tele lenne fénnyel, meleg fényt teremtve, amely arra hívja fel a nézőt, hogy elképzelje az édességet és lédússágot, amely bennük rejlik. Az üveg mellett néhány szétterülő barack található, sima felületük tapintásra hívogat; úgy tűnik, hogy kicsúsznak az üveg határain elérhető térbe, megtörve a csendesség rutinját. Az sima gyümölcs és az alatta levő tükröződő felület kontrasztos textúrái, a csendéletben való ügyességről beszélnek, bemutatva a művész képességét a fény és árnyék ábrázolására.

A mű mélyebb érzelmi rezonanciája a simple i ti nála rejlik, felkeltve a nosztalgia érzését—talán egy nyári betakarítás emléke, vagy a háztartási tartósítás szokásának vigasztaló ismeretsége. Ez a darab nem csupán gyümölcs ábrázolása; a családi élet, a bőség és az élet múlandóságának tükörképe. Monet színválasztása korlátozott, de hatékony, földszínek harmonizálnak a fényes kiemelésekkel, egy meghitt légkört teremtve. A márvány felületről visszaverődő fehér és szürke pillanatok rögzítik a kompozíciót, emlékeztetve minket az élet napi pillanataira. Itt a barackok több mint egy kényeztető látvány; mélyebb történetet építenek, az élet kicsi örömeinek ízleléséről.