Ez a vibráló csendélet tele van élettel, egy bájos virágkompozíciót mutat be, amely úgy tűnik, táncol a meleg háttér előtt. Minden szirmot áthat a mozgás érzése, finoman bontakozik ki piros, fehér és a kék árnyalataiban. A világos színek és a puha, vegyülő ecsetvonások közötti éles kontraszt élénk, de mégis megnyugtató légkört teremt. A türkizkék váza nemcsak a középpontot képezi, hanem kiegészíti a virágok színeit is, így felerősíti szépségüket. Szinte hallani vélem a szirmoknak a szélben való lágy zizegését, ezáltal meghívva a nézőt, hogy részesévé váljon ennek a nyugodt pillanatnak.

Ahogy jobban megnézem, a festő technikája nyilvánvalóvá válik; a látható ecsetvonások összekeverik a színeket ahelyett, hogy merev határokra osztanák őket. Ez a tulajdonság egy tapintható melegséget és intimitást ad a munkának. A 1880-as évek történelmi kontextusa, egy virágzó impresszionista mozgalom sötét példa, ragyog ezen a darabon. Renoir sajátos stílusának szépen tükröződése található itt, ahol a művészet túllép a puszta ábrázoláson és megragadja a természet mulandó szépségét. Ez a munka zeng a korszak szellemével, meghívva minket, hogy értékeljük a szépséget, amelyet az egyszerűség és a természet világában találunk.