A jelenet csendes nyugalomban bontakozik ki, a tél ölelése átöleli a tájat. Egy ház, melynek homlokzatát a felhős égbolt tompa fénye lágyítja, mint fókuszpont emelkedik ki. A művész mesterien ragadta meg a hó textúráját, nemcsak a talajon, hanem a fákra tapadva is, formájukat szoborszerű tömegekké alakítva. A szándékosan látható ecsetvonások a mozgás érzetét keltik, a szél finom táncát az ágak között.

Két alak, csupán emberekre utalva, egy ösvényen sétál, formájuk az atmoszférikus perspektívával egyesül. A kompozíció bizonyítja a művész képességét a fény és az árnyék finom árnyalatainak megragadására. A hideg kék, szürke és fehér színek dominálta paletta a nyugalom érzését, a tél szívében egy pillanatnyi szünetet idéz elő. Szinte érzem a friss levegőt, hallom a hó ropogását a lábam alatt.