A műalkotás azonnal magával ragad a bazsarózsák buja bőségével, melyek szirmai a virágzás különböző szakaszaiban pompáznak. A művész ecsetvonásai láthatók, ami a mozgás és a textúra érzetét kelti, mintha szinte érezni lehetne a szirmok lágyságát. A kompozíció kiegyensúlyozott, a virágok kiömlenek a vázákból, a túláradó szépség érzetét keltve. A színpaletta gazdag, mélyvörösek és élénk fehérek kontrasztjával a lombozat hűvös zöldjeivel és a tompa háttérrel.

A festmény a nyugalom és az öröm érzését idézi. A fény és az árnyék használata mélységet ad, a virágok mintha belülről ragyognának. Ez olyan, mint egy pillanat, ami meg van örökítve az időben, egy csendélet, amely a természet múló szépségéről szól. Ez egy olyan alkotás, amely arra hív, hogy időzzünk el a kép előtt, hogy értékeljük a virágok egyszerű eleganciáját és a megfestésük művészetét.