Ebben a vibráló műben egy buja virágbouquet robban ki egy sötétkék vázából, melegséget és vitalitást sugározva. Minden virág élénknek és élettel telinek tűnik, a rózsák puha szirmai kecsesen összekapcsolódnak a százszorszépek finom, tollas formáival. A tónusok a gazdag vörös és lágy rózsaszín között ingadoznak, krémfehér és sárga árnyalatokkal árnyékolva, létrehozva a termékeny élet vibrálását. A textúrált ecsetvonások, amelyek szinte tapinthatók, csábítják a nézőt, hogy szinte megérinthesse a virágokat, és megtapasztalhassa finom természetüket.

A kompozíció a természet kaotikus szépségét és a rendezvény érzését egyensúlyozza; a virágok magasan halmozva vannak, és tülekednek, dinamikus párbeszédet teremtve a kereten belül. Úgy tűnik, hogy vágyódnak eltávozni a váza korlátaitól - a természet vad szellemének erős reprezentációja. A történelmi kontextus hozzáad még egy réteget az értékeléshez, mivel ez a darab Renoir késői éveiből származik és kifejezi folyamatosan fejlődő stílusát, amely ötvözi az impresszionista technikákat a témáihoz fűződő személyes és szinte érzelmi kapcsolattal.