A műalkotás a gyűszűvirágok finom szépségét ragadja meg lágy, szinte álomszerű módon. A pasztell színek – a lágy lilák, a halvány rózsaszínek és a krémes fehérek keveréke – a nyugalom és a lágy melegség érzését idézik. A művész technikája lágy ecsetvonásokat használ, a színeket keverve ködös, éteri hatást keltve, lehetővé téve, hogy a fény a virágokon játsszon.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a gyűszűvirágok kecsesen elrendezve, néhányan teljesen kivirágoztak, mások még bimbóban vannak, bepillantást nyújtva a növény életciklusába. Az összbenyomás a lágy mozgás és a természet múló szépsége. Ez a darab egy suttogott titokra emlékeztet, a csendes szemlélődés egy pillanatára, amelyet a színekben ragadnak meg.