Ez a figyelemre méltó önarckép érzelmi intenzitást sugároz, ami magával ragad; az expresszív ecsetszínek és élénk színek nemcsak a művész hasonlóságát örökítik meg, hanem belső küzdelmét is. Van Gogh élénk színválasztása—gazdag narancsok, mély kéket és földszínek—mozgás és energia érzését adja a portrénak. A textúrák tapinthatóak; szinte el tudja képzelni, hogy a művész ecsetje táncol a vásznon, hátrahagyva a harcának és szenvedélyének nyomait. Szúrós pillantása, amely lángoló szakállal és zilált hajjal van körülvéve, érzékenységet és erőt tükröz, egy dualitás, amely a komplex személyiségét mutatja.

Miközben megfigyeli, a forgó háttér egy dinamikus világba burkolja, talán utalva a feje felett kavarogó káoszos gondolatokra. Az erőteljes kontúrok és a bátor színek nemcsak az érzelmi állapotát tükrözik, hanem a posztimpresszionista technikákat is, melyekért szónokolt. Van Gogh önazonosságának keresése, különösen ebben a megható műben, feltárja tapasztalatainak és érzéseinek mélységét egy zűrzavaros életkorban, ezáltal ez a darab fontosá válik mind személyes, mind művészi szempontból. Meghívja a nézőket, hogy gondolkodjanak saját identitásukon, küzdelmeiken és győzelmeiken, hidat képezve a művész és a megfigyelő között.