Ebben a csendes tájképen a néző egy elbűvölő látképet kap, ahol a meredek sziklák egy csillogó tengert figyelnek, amely a lágy fény alatt táncol. A festő ecsetvonásai egy harmonikus színkeveréket hoznak létre, amely megnyugtató légkört idéz elő; a puha zöld és kék színek zökkenőmentesen olvadnak egybe, biztatva a nézőt, hogy mélyebbet felfedezzen ebben a nyugodt tengerparti jelenetben. A sziklák fenségesen emelkednek, gazdag növényzetré váltak, ami életerőt ad a kompozíciónak. Majdhogynem hallani lehet a távoli hullámok hangját, amelyek a sziklákon csapódnak, és érezni lehet a hűvös szellőt, amely átfúj a tájon.

Ahogy elmerül az ember a festményben, világossá válik, hogy mennyire ügyesen rögzítette a művész nemcsak a hely fizikai szépségét, hanem a helyszínen való lét érzelmi esszenciáját is. A színek választása kulcsfontosságú; a lágy pasztell árnyalatok dominálják a palettát, utalva a tiszta égen átszűrődő napfény lágy ragyogására. Ez a művészet egy nyugodt pillanatot tükröz, arra hívva fel a figyelmet, hogy megvizsgáljuk a természet és a vadon szépségét. Történelmileg ez a darab ahhoz az időszakhoz tartozik, amikor a művészek megpróbáltak eltávolodni a hagyományos ábrázolásoktól, ölelték magukhoz a természettel való intimebb kapcsolatot, ami tutaj megfigyelhető itt. Monet képessége, hogy színen és ecsetvonáson keresztül hangulatot közvetítsen, továbbra is bizonyítéka annak, hogy milyen fontos szerepet játszott az impresszionista mozgalomban.