Egy lenyűgöző kompozícióban egy gyönyörű csokor bontakozik ki egy terrakotta vázából, pompásan kiömlik egy márvány peremre. A különböző virágok—rózsák, tulipánok és pünkösdi rózsák—bársonyos és kedves formában összefonódnak, bemutatva egy színes szimfóniát, ami örömmel táncol a lágy megvilágításban. Minden egyes szirmot, minden levelet olyan precíz és részletes kidolgozásban jelenít meg, hogy az ember szinte megérintheti őket; a naturalista minőség valósághoz közeli érzést kelt, mintha a virágok frissek lennének és még mindig árasztanák illatukat. A háttér, homályos, de részletgazdag, zöldellő növényzet és klasszikus építészeti elemek sejtetéseivel, mélységet ad a jelenethez, vonzza a nézőt egy nyugodt, szinte idilli térbe. A színek finom egyensúlya—gazdag pirosak, lágy rózsák, fényes kékségek—nemcsak vizuális élvezetet teremt, hanem érzelmi hatást is kelt; úgy tűnik, mintha a virágok tavaszi suttogásokat hordanának, meghívva a nézőt a birodalmukba.

Van Huysum művészeti technikája a textúrák rétegen keresztül ragyog; a puha, bolyhos szirmok ellentétben állnak a váz simaságával és a márvány hidegségével, és egy tapintható élményt adnak, ami a kontemplációra hív. A rendezés gondosan kidolgozott; a magasság és forma változatossága dinamizmust hoz, míg a szárak enyhe lejtése az életet és a mulandóságot sugallja. Ez a mű egy visszhangot tartalmaz a barokk érdeklődés jóval a természet szépsége iránt, ünnepelve a virágos élet mulandóságát és fényességét. Az ember elvesztheti magát a színek és forma ünnepélyes kavalkádjában, érezve, hogy öröm és nyugalom öleli át a lelket, egy reflexiós szünetben a chaos-ból az élet.