A jelenet úgy tárul elénk, mint a friss levegő szele, a vidéki élet vibráló tablójával. Egy napsütötte kertbe merülünk, zöld mezők mozaikjába, melyek egy távoli falu felé nyúlnak. A művész ecsetvonásai, a rövid, texturált érintések szimfóniája táncol a vásznon, megidézve a fény és a levegő mozgását. Egy magányos alak, a munkában görnyedve, a termést gondozza, mely a földdel való emberi kapcsolat megható emléke. A színek, tompítottak, mégis élénkek, egy friss, tiszta napról mesélnek, az ég a lágy kékek és fehérek szőnyege, melyek a táj enyhe hullámzását tükrözik. Szinte hallom a levelek susogását, a falu életének távoli morajlását, és a munkás mozdulatainak csendes ritmusát.