A jelenet a kaotikus energia örvényével robban ki—egy verekedés a szemünk előtt, nyers közvetlenséggel megörökítve, ami valóban magával ragadó. Az alakok felborulnak és dulakodnak; arcuk a düh és a félelem keverékében torzul. A művész ecsetvonásai, lazák és kifejezőek, hangsúlyozzák a mozgás örvényét és a konfliktus durva és viharos természetét. A világítás, a szétfolyó szürkület vagy hajnal hosszú árnyékokat vet, fokozva a drámát és hozzájárulva a festmény általános nyugtalanság-érzéséhez.