A műalkotás lenyűgöző azzal, ahogyan egy nyugodt figura profilban van ábrázolva. A finom vonalak lágy, szinte álomszerű minőséget sugallnak; van valami elegáns abban, ahogyan a haj megjelenik, lágyan omlik, mintha egy enyhe szellő befolyásolná. A piros és fekete ceruza finom kölcsönhatása lenyűgöző kontrasztot hoz létre a világos háttérrel, puha ragyogást vetve a figura arcára. A csukott szemek és a nyugodt kifejezés introspekció és nyugalom érzését keltik, mintha a téma gondolataiba merült volna, vagy egy csendes pillanatot átélne. Olyan, mintha hallhatnánk a téma legkisebb lélegzésének suttogását a mű csendjében.

A lényegét tekintve ez a rajz nemcsak a művész technikai tudását tükrözi, hanem egyetlen pillanatban megörökített érzelmi mélységet is. Az árnyék használata finoman formálja az arcot, életet adva neki, míg a fej enyhe megdöntése sebezhetőséget és nyitottságot sugall. Ez a darab, gazdag kifejező részletekben, gyönyörű bizonyítéka a XIX. századi portréművészet érzelmi erejének. Megtestesíti a szépség és érzelem romantikus eszméit, megörökítve egy múló pillanatot, amely a nézőt a kontempláció és a csend világába vonzza, megható emlékeztetője a megfigyelés művészetének az emberi tapasztalatok rögzítésében.