A festmény a selyemmályvák buja bemutatásával vonz, melyek magas tornyai a puha, tompa ég felé nyúlnak. A virágok, a rózsaszín és piros különböző árnyalataiban, kiemelkednek a klasszikus szerkezet hátteréből; a művész ügyesen helyezte el a selyemmályvákat a keretezéshez, mélységérzetet és nyugalmat teremtve. Az ecsetvonások lazák és kifejezőek, a virágoknak élénk, szinte tapintható minőséget adva, mintha kinyújthatnád a kezed és megérinthetnéd a bársonyos szirmokat.

A kompozíció kiegyensúlyozott, a virágok dominálnak az előtérben, leveleik hűvös, kékeszöld kontrapunktot nyújtanak a virágok meleg tónusaihoz. A béke érzése uralkodik. A fény a lombozaton átszűrődni látszik, pöttyös hatást keltve, ami fokozza a nyugalom általános érzését.