A műalkotás egy idilli pillanatot ragad meg a vidéken; egy fehér ló békésen legel egy napsütötte réten. A művész laza, impresszionista ecsetkezelést alkalmaz, ami a fű és a lombozat ábrázolásmódjából látszik, és ezáltal a mozgás és a levegősség érzetét kelti. A kompozíció kiegyensúlyozott, a ló az előtérben helyezkedik el, magára vonva a néző tekintetét, míg a fák sora és a távoli fák vonala természetes keretet ad. A fény és az árnyék játéka különösen figyelemre méltó, a nap meleg fényt vet a jelenetre, az ég pedig finoman utal a napszakra.

A színpalettát a zöldek, sárgák és kékek dominálják, harmonikus és megnyugtató hatást keltve. A művész technikája és a színek használata a nyugalom és a pásztori szépség érzetét idézi elő. A festmény élettel teli, bizonyítva a művész képességét arra, hogy megragadja a természet múló pillanatának lényegét. A mű egyszerűsége és közvetlensége hozzájárul érzelmi hatásához, rezonál a nézővel, és arra invitálja, hogy osztozzon a jelenet békéjében.