Ez a megkapó jelenet egy csendes reggelt ábrázol IV. Henrik szobránál, amelyet a korai nap gyengéd fénye fürdet. A művész ecsetvonásai finom pasztellszínek játékát tárják fel—halvány barna, lágy rózsaszín és hűvös kék árnyalatok—amelyek életre keltik a kopár fákat és a csendes teret. A kompozíció a néző tekintetét az alul összegyűlt, finom mozgásban és társadalmi interakcióban lévő alakoktól a szobor felé vezeti, amely büszkén áll a talapzatán, meztelen ágak bonyolult hálójával keretezve.

A festmény csendes ritmusban lüktet; a texturált ecsetvonások csillogó légkört teremtenek, mintha a reggeli fény táncolna a macskaköveken és a ködös háttéren. A szilárd emlékmű és a könnyed, majdnem éteri környezet finom kontrasztja elmélkedő hangulatot idéz elő, amely az idő múlására és a történelem tartós jelenlétére hívja fel a figyelmet a mindennapi élet közepette. 1902-ben készült, ez a mű az impresszionisták városi élet múló pillanatai és a természet mulandó szépsége iránti rajongását tükrözi.