A műalkotás lélegzetelállító alpesi tájba repít. Egy rusztikus faház simul a sziklás hegyoldalhoz, kéményéből finoman gomolyog a füst – a melegség világítótornya a hideg, impozáns csúcsok ellenében. A művész mesterien használja az akvarellt, felidézve a friss hegyi levegőt és a fény játékát a hófedte csúcsokon. A kompozíció a tekintetet az előtérből vezeti, ahol alakok egy ösvényen haladnak át, a hegyek hatalmas, ködös kiterjedése felé, megteremtve a méret és a csodálat érzését.

A színpalettát a hideg tónusok – szürkék, kékek és fehérek – uralják, melyeket a faház meleg színei és a terep finom földszínei tarkítanak. Ez a kontraszt kiemeli a jelenet drámaiságát és a környezet elszigeteltségét. A technika finom mosásaival és aprólékos részleteivel a természet iránti mély tiszteletet mutatja, míg az összkép a nyugalom és a csodálat érzését kelti.