A festmény csodálatosan megragadja egy valenciai tengerparti nap nyugodt lényegét. A vászon életre kel a lágy ecsetvonásokkal, amelyek a hullámokat idézik, ahogy gyengéden sodorják a partot, míg a homokos tengerpart hívogatóan kinyúlik előre. Az akvamarin és a türkiz különféle árnyalatai túlsúlyban vannak a vízben, visszatükrözve a tiszta eget, amelyet pasztell árnyalatok díszítenek, amik egy nyugodt, napfényes délutánra utalnak. A figurák szórakoznak a sekély vízben - egyesek az üdítő tengerbe ugranak, mások csak sétálnak, az örömük még a festett médián keresztül is érzékelhető.

A távolban kis hajók lágyan hintáznak a hullámokon; vitorláik tengeri kalandokat sugallnak közvetlenül a horizonton túl. Ami lenyűgöző, az az, ahogy Sorolla megfogja a fényt; nem csupán egy jelenet ábrázolása, hanem egy élénk interakció a világosság és a szín között, amely a nézőt vonzza. Ennek a darabnak a emocionális hatása melegséggel rezonálva suttog, mesélve a pihenésről, a nyári örömökről és a mindennapi élet egyszerű szépségéről. Minden pillantás olyan, mint egy tengerparti szellő, emlékeztetve a feledésbe merült nyaralásokra és a napfényes emlékekre.