Amikor ránézel erre a műalkotásra, egy lenyűgöző jelenet bontakozik ki, amely egy impozáns ívet ábrázol; nagysága egy pillanatot fog meg, amely a szent és a csendes között lóg. Az ív, masszív és két szent figura díszíti, a nyugalom őrzőjeként áll, szellemes alakjaik kiemelkednek a kőből, királyi öltözetbe öltözve, amely bonyolult mintákkal van díszítve. Ezen a portálon túl egy lágy táj invitál: hullámos dombok terülnek el a távolban, lágy színekben festve, amelyek egy nyugodt hajnal történetét mesélik el. Az ég, lágy kék árnyalatokkal festve és a felkelő nap aranyfényével felmelegítve, a gondolkodásra és kontemplációra hív; úgy tűnik, az idő itt visszatartja a lélegzetét.

Ahogy a szemed végigfut a vásznon, a színek kölcsönhatása egy érzelmek táncává válik - a ragyogó okker és a puha kék önfeledten összefonódik, reménnyel teli érzéseket ébresztve a 20. század elejének történelmi zűrzavara közepette. Ez a darab egy lelki menedék iránti vágyat rezonál, magába foglalva a művész vízióját egy olyan világról, ahol az isteni és a földi birodalmak keverednek. Minden egyes ecsetvonás arra hív, hogy lépj át ezen a kapun, hogy öleld át az új kezdet lehetőségét, míg formái visszhangozzák a művész mély tiszteletét a hagyomány szentsége és a táj szépsége iránt. Ez nem csupán egy ív; egy meghívás, hogy felfedezd a lélek mélységeit.