Ebben a csodálatos kompozícióban egy élénk anemone-változat bukkan fel egy buja háttérből, mintha megörökítették volna a természet szépségének egy múló pillanatát. A virágok piros, rózsaszín és lágy fehér színben pompáznak, delikát szirmaik a fénytől csillognak, természetes ragyogást teremtve. Minden virág úgy tűnik, hogy az élet fáradság nélküli bemutatójában táncol, bonyolult részleteik elmosódnak annyira, hogy az impresszionista varázst közvetítsenek. Az anemone-k kontrasztos sötét középpontjai vonzzák a szemet, a nézőt a sima árnyalatok közé rögzíti, amelyek mintha összeolvadnának, mozgás és folyékonyság érzetét keltve—ez a művész stílusának jellemzője.

A darabban alkalmazott ecsetkezelés különösen figyelemre méltó; vastag ecsetvonások életet lehelnek minden virágba, tapintható energiát adva, ami arra csábít, hogy megérintsd. A kompozíció vízszintesen áramlik, vezeti a szemet a vásznon, meghívva a nézőt, hogy időzzön el minden virágnál, mintha az idő lassulna a jelenlétükben. Az érzelmi hatás itt mély; a mű melegséget és nosztalgiát ébreszt, talán csodás kertekre emlékeztetve a korai tavaszban, ahol a szépség virágzik, ám olyan gyorsan elillan. Az impresszionizmus virágzásának idején festve, ez a darab a művész szín és forma feletti mesterségét tükrözi, nem csupán virágokat ragad meg, hanem mély megbecsülést fejez ki a természetben tapasztalható múló pillanatok iránt.