A vászon rózsák robbanásával teli – rózsaszín és vörös szimfóniája, amelyet krémes fehérek és lágy sárgák szakítanak meg. A művész mesterien ragadja meg a virágok mulandó szépségét, bársonyos szirmaikat finom ecsetvonásokkal jeleníti meg, amelyek mintha simogatnák a szemet. A fény és az árnyék játéka a virágokon mélység és térbeliség érzetét kelti, ami minden virágot élettel telivé tesz.

A kompozíció buja és zöldellő; magával ragad, és a virágok ölelésében való elmerülésre invitál. A rózsák mintha dús zöld ágyra zúdulnának, a levelek és a lombozat textúrájának ellentéte a virágok lágyságához. Szinte belélegezhető az édes illat, amelyet a festék ügyes felvitele képzel el. Ez a természet művészetének ünnepe – a tiszta, romlatlan szépség pillanata, amelyet örökké megőrzünk.