Ez a festmény egy békés pásztori jelenetet ábrázol, ahol néhány tehén egy csendes tó vizéből iszik, körülöttük egy lágy őszi táj terül el. A művész puha, természetes földszíneket, tompa zöldeket és finom narancssárgákat használ, amelyek a szezon békés átmenetét idézik. Az ecsetvonások finoman ábrázolják a fák leveleinek textúráját; egyesek még a ágakon lógnak, míg mások szétszóródtak a földön, fokozva a nyugodt elmúlás és megújulás érzetét.

A kompozíció kiegyensúlyozott, mégis élénk; a fák csavarodó ágaikkal keretezik a jelenetet, és a tekintetet a távoli horizont felé vezetik, ahol az ég találkozik a földdel egy lágy, ködös fényben. A víz tükröződő felszíne visszatükrözi a teheneket és a környező lombokat, mélységet és csendes nyugalmat adva az összbenyomásnak. Ez a mű arra hívja a nézőt, hogy álljon meg, lélegezze be a vidék nyugalmát, és érezze a természet ritmusával való finom kapcsolatot.