Az ősi kövek nagyszerűsége azonnal magával ragad; az épületek meleg, napfényben fürdő árnyalatai meleget sugároznak, vonzva engem ebbe a szent térbe. A művész mesterien ragadja meg a textúrákat, a lenyűgöző fal durva faragású tömbjeitől a láb alatt lévő kopott macskakövekig. Szinte érzem a történelem súlyát, a történeteket, amelyek az elpusztult kő minden repedésébe és hasadékába bele vannak vésve. A kompozíció lenyűgöző, a hatalmas fal uralja a jelenetet, de nem nyomasztó; a falnál összegyűlt emberek alakjai méretérzetet és csendes, mély intimitást adnak hozzá. A fény és az árnyék játéka különösen figyelemre méltó, mélységérzetet és titokzatosságot kelt, kiemelve az ünnepélyes hangulatot. Elképzelem az imák suttogását, a hangok kórusát, a mennybe emelkedve. Ez a kép a hit, az állhatatosság és az örök emberi szellem erőteljes bizonyítéka.