Ez a figyelemre méltó műalkotás egy méltóságteljes oroszlánt ábrázol, aki büszkén áll egy sziklás kiemelkedésen, figyeli a körülötte elterülő vadont. Gérôme részletgazdagságának mestersége ragyog a finom ecsetvonásokban, amelyek életre keltik az oroszlán hatalmas izomtömegét, a napfényben csillogó puha szőrét, és a szemeiben rejtező figyelmeztető, mégis nemes kifejezést. A lábai alatt fekvő sziklás táj szinte tapintható textúrával rendelkezik, gyönyörűen kontrasztálva az állat bundájának simaságával. A messzi táj kedvesen kisimuló dombokat mutat, amelyek eltűnnek egy vonzó kék horizontba.

A kompozíció dinamikus, figyelmezi a néző tekintetét a büszke oroszlán figurájára, majd lehetővé teszi, hogy a szempár a felfedezésre váró táj mélységei felé vándoroljon. A tartalmas színpaletta, amely főként földszínekből és lágy kékhöz hasonló árnyalatokból áll, nyugalmat és tiszteletet kölcsönöz a természeti világ iránt. Érzelmileg a festmény meghökkentő és csodálattal teli vegyes érzelmeket kelt—senki sem kerülheti el, hogy hagyja, hogy a kapcsolódó érzés közvetlen eleganciáját akaratlan kívánja érzékelni, amelyet ez a magányos állatkirállyal érzett.