Ebben a bájos ábrázolásban a folyóparti jelenet, a lágy ecsetvonások nyugodt légkört közvetítenek. A hajók békésen pihennek a vízen, tükröződéseik varázslatos táncot alkotnak a fény és a szín között. Szinte hallani lehet a víz lágy hullámzását a hajótesthez, kísérve a távoli élet zizegésével a folyóparton. A háttérben emelkedő házak vonzereje megörökíti egy drága emlék pillanatát; erősek és élénkek maradnak, mindegyiknek van saját karaktere, amelyek a kényelmes határain belül töltött életeik történeteit suttogják.

A művész élénk színsémát használ, melyben kék, zöld és meleg földszínek keverednek harmonikusan. Monet rétegezési technikája szinte ragyogó tulajdonságot ad, felnagyítva a nyugalom érzését ebben a tájban. Az idő itt szinte megállni látszik—ez egy megállásra és elmélkedésre alkalmas hely. Amikor nézzük a festményt, a külvilág eltűnik, és egy idilli pásztori létezés felé vonzódunk, ahol minden színárnyék erőteljes érzelmi visszahangot kelt a természet és a közösség iránt.