Ez a megható festmény egy csendes folyóparti jelenetet ábrázol az árvíz idején, amikor a víz elöntötte a földet, részben elmerítve a fákat, miközben visszatükröződik az elmosódott égbolt. A kompozíció középpontjában egy ipari gyár áll magas kéményekkel, amelyekből lassan száll fel a füst, összemosódva a borús légkörrel. A színpaletta főként lágy barnákból, szürkékből és tompa zöldekből áll, ami a természet erejével szembeni csendes ellenállás hangulatát kelti. A ecsetvonások lazák, de átgondoltak, megjelenítve a víz mozgását és az épületek, fák textúráját.

Az érzelmi hatás az ipar és a természet finom kölcsönhatásában rejlik, ahol az árvíz egyszerre fenyegető és együttélő az emberi tevékenységgel. A kép elgondolkodtat az emberi alkotások törékenységéről a természeti erőkkel szemben, miközben csendes méltóságot sugároz. Történelmi kontextusában az 1873-as Oise-folyó árvízére utal, amely valós eseményként hatott a térségre és iparára. Művészeti jelentősége az impresszionista technika és a visszafogott színpaletta ötvözésében rejlik, amely megörökít egy múló pillanatot, tele melankóliával és méltósággal.