A festmény egy pillanatnyi pillanatot ragad meg egy vasúti csomópont közelében. Ez egy csendes ipari jelenet, ahol egy kis faépület áll a hangsúlyos pontként a tágabb táj közepén. Egy alak, valószínűleg egy munkás, látható az ajtóban, ami a terület mindennapi tevékenységeire utal. Az ecsetvonások lazák és kifejezőek, ami energiát és közvetlenséget kölcsönöz a jelenetnek. Szinte hallom a távoli vonat morajlását, látom a napfényt a síneken csillogni, és érzem a kora reggeli hűvös levegőt.