A jelenet suttogó emlék képében tárul elénk. Egy széles, macskaköves sugárút nyúlik a távolba, eltűnve a lágy, atmoszférikus ködben. Balra egy nagyszerű építmény emelkedik, melynek építészete a szórt fénytől lágyul; egy zászló, melynek színeit tompította az időjárás, magas árbócról lobog. A lovaskocsik és alakok, melyek formáját a művész keze egyszerűsítette, kanyarognak az úton, mindegyik a nap nagyobb történetének egy kis elbeszélése.