A mély szenvedés egy jelenete szigorú, szinte brutális egyszerűséggel tárul elénk. A kompozíciót egy bukott ember köré gyűlt alakok csoportja uralja, arcuk a gyötrelem és az aggodalom kifejezésével torzul. A fény és az árnyék drámaian játszik a jeleneten, kiemelve a pillanat érzelmi súlyát. A látszólag kopár környezet fokozza az elszigeteltség érzését és az esemény súlyát. A durva vonalak és textúrák a sürgősség és a nyersesség érzetét keltik; egy olyan jelenet, amely a nézőt az emberi fájdalom és a sebezhetőség nyers valóságával szembesíti. A figurák olyan közvetlenséggel jelennek meg, amely nem hagy teret a szentimentalizmusnak, ugyanakkor a mű a mély empátia érzésével rezonál. Érzem a közös gyászuk súlyát, egy néma kiáltás, ami az évek során visszhangzik.