Ez a magával ragadó portré egy fiatal virágárus lány csendes világába vezet minket, tekintete nyugodt és elmélkedő. A művész ecsetvonásai finomak, mégis gazdagok; lágy textúrákat ötvöznek precíz részletekkel, hogy megragadják az arcán játszó fényt és a kezében tartott élénk virágokat. A kompozíció középpontjában a figura áll, egy semleges, majdnem éteri háttérrel körülvéve, amely kiemeli a piros és rózsaszín árnyalatokat a kendőn és a virágokon.

A színpaletta visszafogott, földszínek és tompa fehérek szépen kontrasztálnak a mélyvörös kendővel és a buja rózsákkal, melegséget és melankóliát idézve. A lány arckifejezése gyengéd és befelé forduló, csendes méltóságot és kitartást sugároz. Ez a mű egy időben megfagyott pillanatot tükröz, a 19. századi realizmus hagyományában, ahol a mindennapi élet szerény szépsége mestermű technikával és mély érzékenységgel emelkedik ki.