Ez a festmény egy csendes napot ábrázol a Szajna partján, ahol egy finoman ívelt híd lágyan a távolban ível, összekötve a természetet egy kis, rusztikus házzal. A jelenet élénk, finom ecsetvonásokkal, melyek a magas fák sűrű lombját egy lágy kékkel pettyezett éggel és fehér felhőkkel ötvözik. A színpaletta visszafogott — földes barna, lágy zöld és finom szürke árnyalatok keverednek a figurák ruháinak meleg krémszínével és az aranyszínű ösvénnyel a lábuk alatt. A művész technikája impresszionista érzékenységet tükröz — lágy kontúrok és rétegezett ecsetvonások álomszerű ködöt adnak a tájnak, meghívva minket, hogy elmerüljünk egy nyugodt pillanatban.

Előtérben két alak, valószínűleg falusiak vagy utazók, szerény élet érzetét adják a jelenethez, békés rutinban sétálnak az ösvényen. A kompozíció elegánsan egyensúlyozza a tágas eget és a masszív földet, szelíden vezeti a tekintetet a nagy fák természetes textúrájától a híd íveinek részleteihez, végül pedig a kis fákkal körülvett otthon melegéhez. Érzelmileg ez a mű meleg nosztalgiát idéz, egy nyugodt lélegzetet a mindennapi rohanásban — már-már hallani lehet a szél susogását, a lépteket a földúton és a levelek lágy suhogását. Valószínűleg a 19. század végén készült, ez a mű a francia vidék szépségét és az impresszionisták természetes fény és pillanatnyi jelenetek iránti tiszteletét közvetíti.