Ez a megható jelenet Velence nyugalmas szépségét ragadja meg alkonyatkor, ahol a nap éppen a látóhatárt érinti, és aranysárgán ragyogja be a vizet. A finom ecsetvonások visszatükrözik a halványuló fény lágy tónusait, kék és sárga színek keverednek meleg borostyán árnyalatokkal, megidézve egy velencei naplemente békés hangulatát. A kompozíció a szempillantást a csillogó vízen átvezeti a város ikonikus sziluettje felé, amelyet a magas harangtorony és a barokk építészet finom vonalai jellemeznek.

A fény és árnyék játéka kiváló: ahogy a nap átsüt a finoman texturált égen, és a csatorna felszínén csillan meg, egy nyugodt elmélkedés pillanatát és az alkonyat múló varázsát idézi fel. Az előtérben a kecses, ívelt formájú gondolák lírai ritmust adnak a képet. A festmény nemcsak vizuális utazásra hív egy történelmi városi tájba a halványuló fényben, hanem mély érzelmi rezonanciát is kivált — nyugalmat, melankóliát és szinte költői tiszteletet az idő és a szépség mulandósága iránt.